Krétára menni egy régóta dédelgetett terv volt, de valahogy mindig úgy voltunk vele, hogy egyszer majd valamikor el fogunk menni, csak még nem most. Korábbi görögországi beszélgetésekből, illetve olvasmányaimból az derült ki, hogy Kréta bizonyos szempontból Görögország esszenciája. Ahhoz, hogy az ember megértse Krétát, előbb érdemes megismerni Görögország más tájait, majd ezekkel az ismeretekkel és érzésekkel felpakolva odalátogatni. Természetesen sokan vannak, akiknek első görög útjuk azonnal Krétára vezet, illetve olyanok is vannak szép számmal, akik csak Krétára járnak évente vissza. Én azt szerettem volna, hogyha nekünk az óriási görög puzzle-ban A Nagy Sziget egy olyan rész lenne, amit már körberaktunk, és úgy illesztjük be a helyére. Talán sikerült elérni ezt a célt, azt legalábbis biztosra állíthatom, hogy Kréta egy újabb arca Görögországnak és vannak olyan jellegzetességei, amiket máshol nem lehet megtapasztalni. Ahhoz pedig, hogy a különbségeket észrevegyük mindenképpen szükség volt a korábbi tapasztalatokra.
Tovább...
Azt nem mondhatom, hogy hosszas tervezés előzte meg ezt az olaszországi
kirándulásunkat. Néhány nappal a tavaszi vakáció előtt tudatosult bennem,
hogy a gyerekek nem egy, hanem két hét vakációt kapnak Húsvétkor, így ekkor
kezdtem el gondolkodni azon, hogy a vakációban lehetne egy kirándulást tenni
valahova. Ettől függetlenül, szintén ezekben a napokban szembejött velem a hír valahol az interneten,
hogy az idén az imolai Forma 1-es hétvégét két év zártkapu után az idén
nézőkkel tartják meg...
Gyorsan vettem két állójegyet a versenyhétvégére (90 Eur / darab),
keresgéltem szállást az airbnb-n, majd a versenyhét szerdáján elindultunk
itthonról. Szerda este megaludtunk Budapesten, majd csütörtök reggel
indultunk tovább, Velencéig autópályán, majd onnan a tengerparti úton
mentünk Lido di Pompose üdülőtelepülésig, ahol a szállásunk volt.
Péntek reggel már mentünk is ki Tamással a pályára, ahol elég változékony
időjárás fogadott (és ez tartott is egész hétvégén), de mindenre fel voltunk készülve :) Amíg mi a pályán
voltunk, Edó és Andrea a szállásunk környékén sétáltak-rollereztek majd
szombat délelőtt tettünk egy közös kirándulást a közeli Ravenna városba.
Hétfőn még maradtunk, meglátogattuk San Marino-t, majd kedd reggel indultunk
haza ugyanazon az útvonalon, amelyen mentünk. Összesen 3780 km-t autóztunk -
és nagyon jó volt végre kimozdulni itthonról. Mostmár lehet tervezgetni a
nyaralást :)
26 kép, 3 videó és még szöveg
Ez nem egy blogbejegyzés, pontosabban az, de semmi köze a blog eredeti
témájához. Egy nagyon trükkös telepítésen vagyok túl, és ezért leírom
magamnak a lépéseket, ha meg kell majd ismételjem, legyenek támpontjaim.
Az idei nyaralás előkészítése
tulajdonképpen már az előző bejegyzésben leírt Szaloniki
úttal
elkezdődött, ugyanis az egy jó alkalom volt kipróbálni, hogyan lehet
utazni és mozogni Görögországban a járványos időkben. Az elmúlt évek
görög nyarai után nem az volt a kérdés, hogy idén hol fogunk
nyaralni, hanem az, hogy mikor lehet végre indulni. 2020-ban
eltotojáztuk a nyaralást, mert ugyan volt június végén - július
elején egy pár hetes ablak, amikor különösebb megkötések nélkül
lehetett utazni, mi azonban kivártunk, és végül július második felére
a számok annyira romlottak, hogy elvetettük az utazást.
Az idén
úgy indultunk el június végén, hogy a főbb paramétereket leszögeztük,
a részletkérdéseket pedig nyitva hagytuk. Eldöntöttük, hogy 1-2 nap
közelítéssel 3 hétre megyünk két helyszínre: első héten Kefalónia
szigetére, majd utána 2 hetet a szokásos Éviára. Semmit nem
foglaltunk előre és a pontos útvonal sem volt meg, annyit tudtam,
hogy az indulás napján (szombaton) mindenképpen el kellene érjünk
Görögországba, hogyha másnap kompozunk, akkor tudjuk kiszámolni a
kikötőbe érkezés idejét, az ne függjön egy határátlépés idejétől.
Tovább
2020-ban a járvány miatt nem voltunk Görögországban (és máshol sem).
Miután idén május 14.-én a görögök megnyitották a határokat, egy hétvégére Anyjával ketten lementünk
Szalonikibe (történelme és látnivalók).
Csütörtökön hajnalban indultunk, de a tervezett este 7 órához képest 3
órával később, már jócskán sötétben érkeztünk Airbnb-s szállásunkra. A 3 órás késést a
Promachonas-i határon
töltöttük. Bár minden papírunk rendben volt: személyi, oltási igazolások,
Passenger Locator Form, valószínüleg az elöttünk sorakozó autók utasainak
legtöbbjének nem, így a sor nagyon lassan haladt.
A pénteki és a szombati napot sétával töltöttük, voltunk a Fehér-toronynál,
a várban, a Szent Demeter-bazilikánál, a Bizánci Múzeumban, az Arisztotelész
téren és a város híres sugárútjain. Vasárnap délelőtt elautóztunk a
Halkidiki-félszigetre, ahol megnéztük a tengerpartot, majd egy esti
séta után hétfőn reggel autóba ültünk és hazajöttünk, szerencsére ezúttal minden
probléma nélkül léptük át a határokat.
Jó volt újra Görögországban lenni, már nagyon hiányzott.
A képek
Június 15.-én, azaz egy szombat reggel kellett volna induljunk otthonról, de végül csak délben csuktuk be egy hónapra az agyagfalvi ház kapuját. A reggeli induláshoz egy Katerini-i (Görögország) tranzitszállás volt lefoglalva, ráadásul két éjszakára, azonban a fél napos csúszás borította az útitervet. Így végül úgy indultunk el, hogy fogalmunk sem volt, aznap meddig érünk, hol fogunk aludni és mi lesz a további menetrend. Újdonság volt az útvonalon a Zsíl-völgye, korábban soha nem jártunk erre. Sajnos a szép látványt (és az egyébként jó minőségű utat) beárnyékolta egy hatalmas jégeső, majd a szerb határhoz közeledve vetődött fel a gondolat, hogy tegyünk egy kitérőt Székelykevére, ahol 2013-ban, montenegrói utunk alkalmával is megszálltunk – igaz, akkor előre foglaltunk. Szerencsénk volt, kaptunk szállást, és internetet is (ez Szerbiában az elképesztő roaming díjak miatt különösen fontos), így meg tudtuk tervezni a másnapi utat. Katt, ha olvasnád.
A tavalyi három hetes nyaralás nekem és Tamásnak két részre oszlott, mert az első
hét péntekén ketten autóba ültünk és elmentünk körbejárni a
Peloponnészosz-félszigetet. Távollétünk alatt megérkeztek Szöcskéék is
Éviára, így miután mi visszaértünk, még kb. 10 napot töltöttünk együtt,
többnyire pihenéssel, kisebb kirándulásokkal. (Beszámoló)
A peloponnészoszi körutat megelőzően sokat olvastam a témában (elsősorban
internetes fórumokat illetve két könyvet: Szabó Magda – Zeusz küszöbén és Vojáki-Nagy
Andrea – Hellász rabságában ). Ezek alapján vállalkoztam arra a lehetetlen
feladatra, hogy kiválasszam a látnivalókat, amelyek nekünk a
legérdekesebbek lehetnek. Ez azért kivitelezhetetlen, mert a Peloponnészoszt
bejárni több hónap sem lenne elegendő – nekünk 5 napunk volt. Végül
összegyűjtöttem kb. 8 látnivalót, amelyekről tudtam, hogy nem lesz időnk
mind megnézni, de nyitva hagytam a kérdést, hogy majd menet közben döntsük
el, mire elég a mi öt napunk.
Most elsősorban a mi úti naplónkat írom meg . Katt, ha olvasnád.
Ha már ennyi környezeti adatot mérek és tárolok, ráadásul néhányat már 4
éve, itt az ideje, hogy egy kis statisztikát készítsek belőlük, amúgy is
szeretem a számokat. Ugyanakkor a mért adatokat folyamatosan hasonlítom a
"hivatalos" adatokhoz (meteoromania.ro, idokep.hu). Nem is annyira a
pillanatnyi értékeket, hanem a havi/éves átlagokat, mert ha valamelyik
szenzorom nem pontos, akkor az egy havi átlagnál könnyen kiderül.
Szerencsére azt derült ki, hogy a mért értékek többnyire egyeznek, az 1-2
kivételt alább fogom részletezni.
Tovább...
Van otthon néhány futó hobbiprojektem, melyek közül egyesek sosem fognak
elkészülni, mások részlegesen kész vannak, de még bővíteni kellene
(időjárás állomás), és vannak olyanok, melyek elkészültek és megbízhatóan
üzemelnek (joghurtkészítő gép). Úgy nézi, ki ez utóbbiak sorába tartozik az a projekt is,
amelyet ebben a bejegyzésben írok le.
Folytatás
A sors fintora - vagyis inkább gúnyos vigyora -, hogy alig két nappal
azután, hogy az ezelőtti bejegyzésben beígértem a Peloponnészosz-körút
leírását, ellopták a laptopomat, melyen az a leírás nagyjából készen volt.
Sehol nincs róla mentésem, így most kedvem se sok hozza, hogy elölről
kezdjem. Előbb felteszem az idei olasz út képeit, melyről nemrég értünk
haza, aztán újra nekifogok annak az öt napnak a beszámolójához.
Mivel az idei őszi vakáció ideje is egyezett a Botiékéval, már korábban
eldöntöttük, hogy a tavalyi toszkán út mintájára az idén is eltöltünk egy
hetet közösen. A szállást én kerestem és foglaltam az airbnb-n, a helyszín a
Comói-tó partján fekvő olasz kisváros, Lenno lett, de a határ
közelsége miatt adott volt egy (két-három) svájci kirándulás is. Amekkora
szerencsénk volt a tavalyi toszkán ősszel, az idén azt kamatostul
megfizettük: az elmúlt évek egyik legnagyobb vihara pusztított
Olaszországban ott-tartózkodásunk hete alatt. Szerencsére mi ebből csak annyit
érzékeltünk, hogy mindegyre esett az eső, főleg az első két napon, amikor
csak egy pár rövid sétára és kávézni mentünk ki a házból.
Kedden aztán végre komozdultunk, és miután Comóban pótoltuk autónk hiányzó
oldalüvegét (melynek hiánya szoros összefüggésben áll az első bekezdésben
említett laptophiánnyal...), meglátogattuk Luganót, szerdán pedig Monzát és
Milánót. Csütörtökön újra Svájc volt a célpont, pénteken pedig a Comói-tó
partját néztük meg közelebbről - ha már ott laktunk.
Bár az időjárás nem igazán kedvezett, azért sikerült sok szépet látni,
ezekből egy album sok képaláírással az alábbi képre kattintva böngészhető.
Egy kis színház, egy pár fénykép...
...és egy videó.