Az elmúlt hetekben többen rámírtak, hogy kérdezzenek a Krétára való utazás (autózás) részleteiről. Írok erről egy bejegyzést, amiben megpróbálok minden részletet leírni és akkor a jövőben, ha kérdez valaki, itt remélhetőleg megtalál minden választ. Fontos, hogy az itt felsorolt információk a 2025-ös tapasztalatainkból származnak (és részben a 2022-esekből), tehát bizonyos dolgok a jövőben változhatnak.
Mindenekelőtt néhány általános dolog, ami nem Kréta specifikus, hanem minden egyes hosszabb utazásunkra érvényes.
Biztosítások:

• Alap az EU-s biztosítási kártya (románul "Card European de Asigurări Sociale de Sănătate", angolul "European Health Insurance Card"), ezt ingyenesen lehet igényelni – gyerekeknek is - a megyei biztosítóháztól (esetünkben Csíkszeredában) e-mailen vagy személyesen, és általában egy héten belül postázzák, érvényessége jelenleg 2 év. Még soha nem volt rá szükség, de reményeink szerint ez egy alap egészségügyi ellátást fedez az EU országaiban.
• Ha 3-4 napnál hosszabb időt tartózkodunk külföldön, szoktunk kötni az utazás idejére beteg- és balesetbiztosítást, itt arra érdemes figyelni, hogy a teljes kinn tartózkodás idejére érvényes legyen, tehát a kiutazás napjától a hazatérésig az összes meglátogatni tervezett országban. El (kellene) olvasni a kivételeket, például sportbalesetekre általában külön felárat kell fizetni, illetve biztos vannak még kivételek – mivel szerencsére erre sem volt soha szükségünk, így közvetlen tapasztalataink nincsenek.
• Fentieken kívül még az autóra is szoktunk kötni egy alap assistance biztosítást – ezt sem kellett még igénybe vegyük.

Tovább...

Ez egy rendhagyó bejegyzés, mert nyaralás közben írok az utazásunkról, mielőtt még teljesen elszáll a mérgem (márpedig a nyaralás alatt valószínüleg el fog).
Szombaton hajnali negyed hatkor indultunk Görögországba, az első napi etap Agyagfalva - Szaloniki volt. A bolgár határig egész jól haladtunk, ezúttal a Giurgiu-i átkelőt választottuk és nem számítottunk különösebb fennakadásra a schengeni csatlakozást követően. Korábban kerültem ezt az útvonalat, mert Bukaresten keresztül menni vagy megkerülni is könnyen jelenthetett 1-2 óra késést. Szóval a határra időben értünk, azonban a bolgároknak újra sikerült hozzák a formájukat, most éppen a határt képző Giurgiu - Rusze hídat javítják: a nyaralási szezonra a kétszer egy sávos híd egyik sávját gyakorlatilag elbontották és gondolom felújítják. Ennek következtében egyszerre csak egy irányban lehet áthaladni rajta, ami már önmagában probléma, ezt azonban sikerült még egy logisztikai bravúrral megfejeljék. A Romániából Bulgária fele tartó forgalom szombat délelőtt sokkal nagyobb volt, mint szembe, azonban a bolgár forgalomirányítás azt találta ki, hogy felváltva 15-15 percekig engedig az autókat. Ennek következtében a román oldalon kialakult egy többkilométeres sor, szembe irányba pedig szinte egyáltalán nem kellett várni, mert az ő 15 percük azzal telt, hogy amint érkezett egy autó, az azonnal áthaladt. Így néha percek teltek el úgy, hogy a hídon senki nem kelt át, miközben a román irányból a sor csak nőtt és nőtt. A hab a tortán az a kb. 40 perc volt, amíg - talán ebédszünet, váltás, vagy egyéb ismeretlen ok miatt - a hídon egyetlen autó sem kelt át egyik irányból sem, ezalatt egy métert sem mozdultunk, és az okát sem tudtuk. Ja, és nekünk még ekkor hátra volt kb 600 kilométer aznapra, de velünk együtt még többszáz autó várakozott a hőségben.
Összesen nagyjából 150 percet vesztegeltünk a hídon átkeléssel, majd jött még egy meglepetés: valamilyen razzia okán a bolgár utakon a létező összes rendőr ki volt vezényelve, mindannyian a háromlábú sebességmérővel felszerelve. Mindenféle túlzás nélkül állítom, hogy a határtól Szófiáig minimum húsz helyen mértek sebességet, sokszor úgy, hogy közvelten a sebességkorlátozó tábla után 50 méterrel megbújva a fák mögé mértek. Többször annyira el voltak bújva, hogy a szembejövő autók vadul lámpáztak, de bármennyire meresztettük a szemüket, nem találtuk, hogy honnan mérnek. Próbáltam tartani mindenhol a kijelölt sebességhatárt, és kiváncsian várom, hogy az elkövetkező hetekben-hónapokban fogok-e kapni szeretetcsomagot "kedvenc" országomból.
A legfontosabb azonban, hogy szombat estére szerencsésen elértünk Szalonikibe, másnap Pireuszba majd hétfő reggel már Krétára gurultunk a kompról.

Krétára menni egy régóta dédelgetett terv volt, de valahogy mindig úgy voltunk vele, hogy egyszer majd valamikor el fogunk menni, csak még nem most. Korábbi görögországi beszélgetésekből, illetve olvasmányaimból az derült ki, hogy Kréta bizonyos szempontból Görögország esszenciája. Ahhoz, hogy az ember megértse Krétát, előbb érdemes megismerni Görögország más tájait, majd ezekkel az ismeretekkel és érzésekkel felpakolva odalátogatni. Természetesen sokan vannak, akiknek első görög útjuk azonnal Krétára vezet, illetve olyanok is vannak szép számmal, akik csak Krétára járnak évente vissza. Én azt szerettem volna, hogyha nekünk az óriási görög puzzle-ban A Nagy Sziget egy olyan rész lenne, amit már körberaktunk, és úgy illesztjük be a helyére. Talán sikerült elérni ezt a célt, azt legalábbis biztosra állíthatom, hogy Kréta egy újabb arca Görögországnak és vannak olyan jellegzetességei, amiket máshol nem lehet megtapasztalni. Ahhoz pedig, hogy a különbségeket észrevegyük mindenképpen szükség volt a korábbi tapasztalatokra. Tovább...