Útfélen, úton

Autózásaink 4 hajtott keréken, de nem csak.

www.fuley.ro

Krétára autóval
2022 Július 12, Kedd

Krétára menni egy régóta dédelgetett terv volt, de valahogy mindig úgy voltunk vele, hogy egyszer majd valamikor el fogunk menni, csak még nem most. Korábbi görögországi beszélgetésekből, illetve olvasmányaimból az derült ki, hogy Kréta bizonyos szempontból Görögország esszenciája. Ahhoz, hogy az ember megértse Krétát, előbb érdemes megismerni Görögország más tájait, majd ezekkel az ismeretekkel és érzésekkel felpakolva odalátogatni. Természetesen sokan vannak, akiknek első görög útjuk azonnal Krétára vezet, illetve olyanok is vannak szép számmal, akik csak Krétára járnak évente vissza. Én azt szerettem volna, hogyha nekünk az óriási görög puzzle-ban A Nagy Sziget egy olyan rész lenne, amit már körberaktunk, és úgy illesztjük be a helyére. Talán sikerült elérni ezt a célt, azt legalábbis biztosra állíthatom, hogy Kréta egy újabb arca Görögországnak és vannak olyan jellegzetességei, amiket máshol nem lehet megtapasztalni. Ahhoz pedig, hogy a különbségeket észrevegyük mindenképpen szükség volt a korábbi tapasztalatokra.


Az utazás

Az, hogy általában 2 napot utazunk Hellászba, nem volt ismeretlen számunkra, ugyanis sok éve így járunk Éviára. Ez alkalommal azonban a két nap az valóban 48 órát jelentett, ugyanis a szombat reggeli induláshoz képest hétfőn reggel értünk partot Krétán. Az utazás első része szokásosan telt, szombat reggel startoltunk és Bulgárián utaztunk keresztül (Olt völgye – Craiova – Vidin – Szófia útvonalon), ahol azokban a napokban rengeteg eső esett, így néhány helyen kisebb forgalomterelések is voltak. Hogy az idén Bulgárián, és nem Szerbián keresztül utaztunk, elsősorban a megemelkedett üzemanyag áraknak köszönhető. Időben a két útvonal között nincs nagy különbség, a szerb útvonal végig autópályán vezet, így a nagyobb távolság ellenére ugyanannyi idő alatt lehet Görögországba érni, mint Bulgárián keresztül, csak a nagyobb távolság és a nagyobb tempó miatt ehhez több üzemanyagra van szükség. Első este Leptokarya-n szálltunk meg, ami egy nem túl izgalmas tengerparti üdülővároska, Szalonikitől délre, nagyjából az Olümposszal szemben. Másnap, vasárnap délelőtt még sétáltunk egy kicsit, majd dél körül indultunk tovább – a pireuszi kikötőig még volt kb. 5-6 órányi út, a komp azonban csak este kilenckor indult. Nem siettünk, az autópálya helyett inkább alacsonyabb rendű utakon mentünk, hogy többet lássunk. Még így is annyira korán érkeztünk a komphoz, hogy felszállás előtt nyugisan estebédeltünk és kávéztunk a kikötőben. Maga a kikötő nem túl izgalmas, félelmeim ellenére könnyű odatalálni, mert a különböző irányba tartó kompok más-más helyről (Gate) indulnak, és ezek jól ki vannak táblázva az út mellett.
A kompról írok kicsit részletesebben, mert az utazásunknak ez volt a legkülönlegesebb része, amiről korábban nem igazán találtam információkat (elolvastam legalább 50 útleírást Krétáról, de gyakorlatilag mindenki repülővel érkezett a szigetre, majd autót bérelt ott). A nyári időszakban több társaság is indít naponta járatokat Krétára, nagyjából 3-4 nagy hajó megy naponta. A legtöbb hajó éjjel megy, tehát este indul és reggelre ér oda, de van nappali járat, és komppal Kréta két kikötője érhető el: Iraklion és Hánia. Mi Iraklionba mentünk, a jegyet kb. 1 hónappal előre vettem meg, és azt tapasztaltam, hogy az árak között nincs nagy eltérés. Ha retúr jegyet vesz az ember, akkor általában van valamiféle kedvezmény. A mi esetünkben a 3 felnőtt, 1 gyerek és 1 autó csomagra a retúr jegy 420 euróba került a négyágyas kabinban. Ha nem kértünk volna kabint, akkor nagyjából 80-100 eurót lehetett volna spórolni, de úgy az éjszakai utazás kényelmetlenebb. Leginkább azért érdemes előre megvenni a jegyet, mert a kabinok véges számúak, tehát előfordulhat, hogy a hajó nincs tele, fedélzetre még van eladó jegy, de a kabinok betelnek. A kompunk egy igazán modern és jól felszerelt hajó volt, összesen 8 szintes (amiből 3 az autóknak), van rajta étterem, bár, üzletek, heliport és még medence is. A legjobb része maga a kabin, mivel ettől egy kicsit féltünk, hogy mennyire lesz tiszta, illetve mennyire lesz felszerelt, de minden várakozásunkat felülmúlta. A kabinban van 2 emeletes ágy, minden szükséges felszereléssel (ágyneműk, törölközők, piperecuccok és fürdő zuhanyzófülkével), tökéletesen tiszta állapotban. Így éjjel tényleg tudtunk pihenni és gyakorlatilag reggel úgy érkeztünk Krétára, hogy nem voltunk fáradtak a 2 napos úttól. Mondhatjuk, hogy a retúr kompjegy ára két éjszakányi szállás árát is tartalmazza.


A szállás

Krétai szállásadónk azt mondta, hogy délután kettő körül foglalhatjuk el az apartmant, ehhez képest mi reggel fél nyolc körül értünk partot Iraklionban. Innen előbb elautóztunk a kb. 1 órányira levő másik városba, Réthimno-ba, ahol vásároltunk némi ennivalót, majd úgy döntöttünk, hogy reggeli után meglátogatunk egy, az útmentén kitáblázott, kb. 30 km-re levő cseppkőbarlangot (Melidani), ami nem túlságosan izgalmas, de első napi programnak tökéletes. Főleg úgy lett jó úti cél, hogy a közelben található még egy látogatható olívafarm, ahol megnézhettük, hogy készül az olívaolaj, valamint egy „méz-múzeum”, ahol elmagyarázták, hogyan és milyen virágokból készítik Krétán a mézet, és néhány régi méhészeti eszközt is meglehetett nézni. Ezzel a három programmal el is telt annyira az idő, hogy mehettünk a szállásra.
A következőkben áradozni fogok egy kicsit a szállásunkról, mert a kompos úton kívül ez is egy különleges élmény lett. Az apartman-házikó helyileg a déli parton fekszik, valahol Hora Sfakion és Plakias települések között, a világ végén, vagy talán egy kicsit tovább. Kréta északi partja a klasszikus, „turistás” rész, itt van a 3 legnagyobb város (a korábban említett Iraklion, Réthimno és Hánia), illetve itt vannak a szálloda- és apartmankomplexumok is, valamint itt halad végig Kréta legforgalmasabb útvonala is (Kriti National Road), ami összeköti ezeket a helységeket. Ezek miatt az északi part sokkal sűrűbben lakott, jobban kiépített partszakaszokkal rendelkezik, illetve természetesen sokkal zsúfoltabb is. Én ezért inkább a déli parton kerestem szállást. Hetekig vacilláltam, hogy előre foglaljak vagy majd a helyszínen keressünk valamit, mindkét lehetőségnél voltak pro és ellenérvek, végül kb. 3 héttel az utazás előtt felvettem a kapcsolatot az egyik szállásadóval és lefoglaltam egy apartmant 18 éjszakára. A helyszínre érve rájöttünk, hogy sikerült a számunkra legjobb helyen levő szállást foglalni, a helyszínen válogatva sem találtunk volna jobbat. Az a típusú szállás, amilyeneket más nyaralásaink alkalmával irigykedve nézünk, hogy egyszer milyen jó lenne egy ilyen közvetlen tengerparti kis házikóban lakni valami eldugott helyen – nos ez a szállás szó szerint ilyen volt. A teraszunktól 30 méterre volt a tenger, az egész „komplexum” összesen 4 apartmanból állt, de abból kettő majdnem végig üresen. A környéken volt még egy taverna és az ahhoz tartozó néhány kiadó házikó, illetve kicsit távolabb még 2-3 szállás: összesen ebből állt a környék. Sem kiépített part, sem üzletek, sem éttermek, de még emberek is alig: majdnem olyan volt, mintha egy darab a miénk lett volna a tengerpartból. A házunk előtt közvetlenül egy szinte teljesen zárt kis öböl volt homokos-kavicsos parttal, ahova általában rajtunk kívül senki nem járt. A víz elképesztően tiszta volt, és a legtöbb alkalommal csendes. A tengerre néző kis teraszunk majdnem végig árnyékban volt az előtte levő fáknak köszönhetően, valamint a ház fekvése miatt a szél sem érződött ott. Minden jól ki volt találva.


Kirándulások

Szokás szerint néhány célpontot előre kinéztem, amiknek egy jó részét sikerült meglátogatni, de akadt olyan is, ahova nem jutottunk el – de ez mindig így szokott lenni. Voltunk az Aradena-szorosban és fahídnál, az Imbros-szorosban egy kiadós, 16 km-es túrán, a környező és kicsit távolabbi településeken: Réthimno, Hánia, Spili, Frangokastello, Hora Sfakion, Plakias és Loutro - ahova kicsit nehezen jutottunk el, de végül sikerült. Néhány környező partot is felkerestünk, mint a Preveli-beach, Skinaria-beach vagy az IIingas-beach. Ezekről az utakról részletesebben írok a képek alatt. Két olyan célpont maradt a listán, amit szerettem volna megnézni, de ez alkalommal nem jött össze. Kréta leghíresebb szurdokvölgyén, a Samaria-szurdokon egy nagyjából 16 kilométeres gyalogtúrával lehet végigmenni, az oda és visszajutás logisztikája azonban elég bonyolult, az autón kívül hajózni és buszozni is kell, de ezt még meg tudtuk volna oldani, azonban az Imbros-szorosban tett hasonló hosszúságú túrán kiderült, hogy a Tamás cipője nem igazán alkalmas ilyen hosszú gyaloglásra a sziklás ösvényen, egyedül pedig nem akartam menni. A másik látnivaló Spinalonga szigete lett volna, amit hazaindulásunk napján szerettünk volna megnézni (lévén közel a kikötőhöz), azonban utolsó napon a gyerekek gyengélkedni kezdtek, belázasodtak, így ezt is kihagytuk. Ez azért jó, mert ha megint megyünk Krétára, máris megvan legalább 2 teljes napra a program :) A Knósszoszi palotával együtt már háromra.


A Nagy Sziget

És akkor a krétai benyomások, érzések, tapasztalatok. Az a szelet, amit mi kaptunk Krétából, igen finom volt, de azért nem hibátlan. Ha valaki olyan Görögországot keres, ami még érintetlen, amit nem változtatott meg a turizmus, akkor részben rossz helyen jár. Krétán majdnem minden jól ki van táblázva legalább két nyelven, az emberek tudnak angolul, majdnem mindenhol van térerő, internet és autókölcsönző :) Ha az ember pár napra-hétre megy oda, mint mi, nagyon nehezen tudja szétválasztani a valódi krétai-görög érzéseket és a turistáknak készített kirakat-bóvlikat. Csak egy példa: Krétán gyakorlatilag az összes taverna hagyományos (traditional) és családi (family), ugyanúgy ezt írja a hániai óváros tengerpartján üzemelő, egyértelműen lehúzós butik-étteremben (ahol lehet, hogy konyha sincs, hanem a szomszéd tavernából hozzák át az ételt), illetve a legeldugottabb hegyi faluban üzemelő kis taverna is „traditional”. És ugyanez a kettősség sok helyen szembeötlik, sok időt kellene eltölteni ahhoz, hogy az ember kiismerje magát ebben a zavarban. Tehát aki az olyan „elmaradottabb”, számomra inkább: autentikusabb Görögországot keresi, mint amivel Évián vagy még inkább a Peloponnészosz bizonyos részein találkozhatunk, az nem itt fogja megtalálni, vagy legalábbis nem az első néhány napon. Ha az általunk látogatott eddigi helyszínekhez próbálom hasonlítani Krétát, akkor mondjuk a Peloponnészosz és Kefalónia között valahol félúton van. A természeti adottságai azonban mindenféle „de” nélkül lenyűgözőek. A legváltozatosabb domborzati formák követik egymást teljesen váratlan hirtelenséggel, rengeteg kis öböl, sziklák, magashegyi szerpentinek, dombok, szőlősök, olívaültetvények és gyümölcsösök között kanyargó út, az embernek az az érzése, hogy egy pár órás autóút is annyira változatos, amiért máshol országrészeket kell átszelni. (Apropó kanyargó út: Krétán az út mellett majdnem mindenhol vashálóból készült kerítés húzódik, és minden telekhatáron is ugyanilyen kerítés van, gondolom az állatok miatt. Ilyent nem láttunk máshol, csak Krétán.)
Elképesztő helyeken bukkannak fel ültetvények, egy alkalommal például azt láttuk, hogy egy gyakorlatilag sziklákból álló mezőn géppel szedték ki a szikladarabokat a földből, amit utána felszántottak és beültettek. Az éghajlat meglehetősen zord és szélsőséges, ott-tartózkodásunk alatt is több alkalommal voltak nagyon erős széllökések, amelyek néhány órán át tartottak, majd egyik percről a másikra eltűntek. Ezalatt folyamatosan tűzött a nap, eső a 3 hét alatt egyáltalán nem esett, ugyanakkor fenn a hegyekben néhány helyen még hófoltok virítottak. A táj időnként holdbéli, a horizontig elterülő sziklás, kopár vidéken alig van növényzet. És ezt a néhány száraz kórót óriási türelemmel rágcsálják Kréta és a világ legszívósabb állatai, a kecskék :) Gyakorlatilag bárhol felbukkanhatnak ezek az állatok: a tengerparton, a dombokon, de az egész magas hegyek oldalában is, mindent megesznek és mindenhol el tudnak menni. Az nem világos számomra, hogy ezek házi vagy vadon, szabadon élő állatok-e, de az is lehet, hogy mindkét verzió előfordul, ugyanis helyenként „normális” kecske (és juh) nyájak vannak, máshol meg teljesen szétszórtan van néhány példány. Nem tudom, hogy ezek az állatok hol és hogyan éjszakáznak és főleg hol telelnek, de például sokszor az is kérdéses volt, hogy hol találnak ivóvizet. Bár láthatólag Krétán bőségesen van ivóvíz, ezek általában víztározókból és onnan szerteágazó vezetékrendszerben vannak, szabadon folyó forrást vagy patakot nagyon keveset láttunk. De ha már ennyi kecske volt, ennek örömére végigpróbáltunk egy sor finomabbnál finomabb krétai kecskesajtot, és a végén már a kávémba is kecsketejet töltöttem :)

Minden alkalommal próbálok leírni olyan történéseket is, ami miatt igazán szeretjük Görögországot – most is megosztok egy ilyent. A szállásunk közelében található tavernába több alkalommal is ellátogattunk esténként. Ezekre a helyekre az a jellemző (mint ahogy máshol is Görögországban), hogy a napi készétel ajánlat napról-napra változik, tehát egy adott napon főznek 3-4 féle ételt, ezekből lehet aznap válogatni, illetve ezeken kívül a frissensültekből és a salátákból. Egyik alkalommal megkérdeztük a tavernában felszolgáló lányt, hogy egy adott étel (amit mi nagyon szeretünk) várható-e, hogy a kínálatba kerül az elkövetkező napokban. Mondta a lány, hogy várjunk egy kicsit, megkérdi, majd néhány perc múlva jött és mondta, hogy az anyukája (a hely „szakácsa”) másnapra megfőzi nekünk :)

A negatív tapasztalatokból nincs túl sok, de ezeket is leírom. A Görögországban megtalálható általános szemét itt is jelen van, de talán Kréta kevésbé szemetes, mint amit máshol tapasztaltunk (az eldugott hegyi út szélén kidobott báránytetemeket azonban egyhamar nem fogjuk elfelejteni). A tengerpart és különösen a tenger vize viszont feltűnően tiszta, volt olyan is, hogy majdnem 1 órát úszkáltunk-búvárkodtunk és néhány szél által odafújt apróságon kívül egyáltalán nem láttunk szemetet. Ugyanakkor Krétán az az érzése az embernek, hogy időnként törvényen kívül levő területen jár. Például teljesen mindennaposak az úton rendszám nélkül közlekedő autók. Azt nem állítom, hogy Évia eldugott kis hegyi útjain nem találkoztam 1-1 ilyennel, de Krétán ez sokkal gyakoribb, néha úgy éreztem, hogy itt a rendszám csak egy fakultatív nyűg, úri huncutság. (Ugyanitt írom le, hogy a külföldi rendszám viszont nagyon ritka, láttunk néhány német, olasz és francia autót, ezenkívül elvétve angol, holland és egyetlen román rendszámot. Az ott töltött majdnem 3 hét alatt talán összesen 25 külföldi autót láttunk.) Még a járműveknél maradva szintén szembeötlő azok műszaki állapota. Nem arról beszélek, hogy általában az autók régiek és viseletesek, mert ez nem baj, hanem inkább arról, hogy nagyon gyakran lehet találkozni olyan autókkal, amelyek annyira rozsdásak, hogy szó szerint át lehet látni rajtuk, kipufogórendszer egyáltalán nincs alattuk, és a világításból is csak a néhai lámpák helye van meg. Elképzelhetetlennek tartom, hogy bárhol Európában ilyen autók átmenjenek egy műszaki vizsgán. Szintén ezt a törvényenkívüliség érzését erősíti sok helyen az épületek keszekuszasága: összevissza bárhol lehet egy ház, mellette egy csarnok, gyár vagy mondjuk egy présüzem a pusztában de akár városokon belül is. Tamás erre mondta, hogy egy kicsit „afrikás” a látvány :)

Összefoglalva Kréta egy lenyűgöző és kötelező hely annak, aki meg akarja ismerni Görögországot. A természeti adottságai és a történelme (ókori ásatások helyszínei) miatt korlátlan időt el lehet tölteni itt és az ember mindig talál újdonságot, ebben biztos vagyok. Néhány emberrel beszélgettünk, akik több, mint 10 éve járnak oda Németországból vagy Ausztriából, és azt mondták, hogy nem is szeretnének máshova menni, pedig onnan nézve Kréta nem egy különösebben könnyen elérhető célpont, főleg úgy, hogy ezek az emberek mind saját autóval vagy lakóautóval jöttek. Ha nem is jövőre, de remélem valamikor a jövőben még mi is vissza tudunk menni Krétára. De Évia is nagyon hiányzik :)

34 fotó és videó a Réthimno-i kapu mögött

Néhány szám a végére: 4442 kilométert autóztunk (messzebb voltunk, mint a tavaly, de kevesebb kilométert tettünk meg), ebből 1500-at Pireuszig, 1500-at Krétán, a többit hazafele. Benzint ilyen drágán még soha nem vettünk, Krétán 2.45-2.6 euróért lehetett tankolni, de a kontinensen sem volt sokkal olcsóbb, talán 10 centtel. Az autó fogyasztása 7.5 literre jött ki, az oda-vissza úton ennél kevesebb, Krétán természetesen ennél jóval több volt a rengeteg szerpentin miatt. Kompoztunk kb. 18 órát és 700 kilométert. A görög autópálya drága, Athéntól a határig kb. 35 euró (odafele többnyire elkerültük az autópályákat). Krétán nem kell fizetni az autóutakon. A bolgár benzin kb. annyi volt, mint a román, azaz 1.6-1.7 euró (egy éve ennyiért lehetett tankolni Görögországban, és akkor azt elképesztően drágának találtuk). A görög árakon is érezhető az elmúlt hónapok általános drágulása, de szerencsére nem annyira, mint az üzemanyag árán.


Utóirat

Többen kérdezték, hogy hogyan tervezzük meg ezeket az utazásokat, illetve, hogy nem félünk-e ilyen messzire autóval menni. Azt gondolom, hogy a mi utazásaink nem mondhatóak szokványosnak és a nagy többségnek nem is kényelmes, elsősorban az időigénye miatt. Ilyen távolságra a repülő már lényegesen gyorsabb, mint a mi (ajtótól ajtóig) több, mint 48 órás utazásunk. Hogy anyagilag melyik éri meg jobban, azon lehet számolgatni, de ez megint az egyéni igényektől függ. Egy repülőút + autóbérlés valószínűleg közel ugyanannyiba kerül a végén, mint a saját autó + komp. Én nagyon szeretek autózni, vezetni, szerencsére a családom partner ebben, és ha vannak is számukra unalmas részek egy ilyen hosszú úton, elfogadták, hogy mi így megyünk nyaralni. Általában, ha megyünk valahova, előre kinézek néhány látnivalót, angol és magyar nyelvű oldalakon, Google maps-en megnézem a környéket, hogy lehet oda jutni, hol lehet parkolni, aztán ezek a terveknek egy része megvalósul, más része nem, és persze a helyszínen is mindig kerülnek új ötletek, hogy hova kellene még elmenni. De nagyjából egy ilyen 3 hetes utazás 50%-a előre el van tervezve, a többi pedig képlékeny. Mivel több hetet vagyunk ott, nem feltétlenül kell minden nap menni valahova, be szoktunk iktatni „pihenőnapokat” is, amikor a szállás környékén maradunk. És az is többször előfordul, hogy csak Tamással ketten indulunk el (általában a gyalogtúrákra). Hogyha bármi baj történik, betegség, baleset vagy az autó robbanna le, ezekre úgy próbálunk készülni, hogy lehetőség szerint mindenre kötünk biztosítást, illetve ha kisebb a probléma, azokat magunk oldjuk meg. Ez idáig működött, reméljük a jövőben is fog.

Krétai útjaink (katt a nagyobb képhez)

És még erre a térképre is rajzoltunk pár vonalat: 2016-tól 2022-ig a Görögországban bejárt útvonalaink. (Mivel nem volt nálunk GPS, nem tartalmazza a 2007, 2014 és 2015-ös útvonalakat.)

Krétai útjaink (katt a nagyobb képhez)

Leütés szám: 21948
Kulcsszavak: család, duster, görögország, kréta.

Kommentek


beketoni, 2022 Jul 21 17:12
Amikor az ember azon kapja magát, hogy mosolyog, olvasás közben beazonosítja a hasonlóságokat. (kávéfőző...) Jártunk már mi is itt-ott görög szigeteken, néha az őrültség határát súrolva Chios-on, de Kréta még csak álom.
https://rongytalanitas.blogspot.com/search/label/Milos%20-%20Kimolos
https://rongytalanitas.blogspot.com/2018/11/sifnos-gyujtos.html
Ja, van egy pici hiba a Hellaszon elhelyezett link végére valahogy odakerült egy pont, amitől nem minden böngésző találja meg az oldalt.
ifuley, 2022 Jul 23 21:41
Örvendek, ha tetszett a beszámoló. A linkelt blogbejegyzéseket át fogom olvasni és az is lehet, hogy ihletet is merítünk belőle :)
(A hellászra a linket feltettem újra, köszi.)

Komment hozzaadása

Név
Email cím
Komment szövege

A komment küldéséhez mindhárom mező kitöltése szükséges, de az email cím nem lesz megjelenítve.

Füley István 2007-2022
Unique visitors since June, 2007:

wordpress visitor counter

Created by Chronicle using a theme based on SoftGreen