Az idei nyaralás előkészítése tulajdonképpen már az előző bejegyzésben leírt Szaloniki úttal elkezdődött, ugyanis az egy jó alkalom volt kipróbálni, hogyan lehet utazni és mozogni Görögországban a járványos időkben. Az elmúlt évek görög nyarai után nem az volt a kérdés, hogy idén hol fogunk nyaralni, hanem az, hogy mikor lehet végre indulni. 2020-ban eltotojáztuk a nyaralást, mert ugyan volt június végén - július elején egy pár hetes ablak, amikor különösebb megkötések nélkül lehetett utazni, mi azonban kivártunk, és végül július második felére a számok annyira romlottak, hogy elvetettük az utazást.
Az idén úgy indultunk el június végén, hogy a főbb paramétereket leszögeztük, a részletkérdéseket pedig nyitva hagytuk. Eldöntöttük, hogy 1-2 nap közelítéssel 3 hétre megyünk két helyszínre: első héten Kefalónia szigetére, majd utána 2 hetet a szokásos Éviára. Semmit nem foglaltunk előre és a pontos útvonal sem volt meg, annyit tudtam, hogy az indulás napján (szombaton) mindenképpen el kellene érjünk Görögországba, hogyha másnap kompozunk, akkor tudjuk kiszámolni a kikötőbe érkezés idejét, az ne függjön egy határátlépés idejétől.
A nagyobb távolság ellenére, a több autópálya miatt a szerb-macedón útvonal mellett döntöttem, és az út szerencsére problémamentes volt, egyedül a szerb - macedón határon álltunk kb. 1 órát, minden más gördülékenyen ment és este hat után nem sokkal, 13 óra utazással a hátunk mögött beléptünk Görögországba. Innen elindult a véletlenek olyan sorozata, ami alakította az egész elkövetkező három hetünk forgatókönyvét. Előzetesen otthon kinéztem 3 lehetséges tranzitszállás címét, és annak függvényében gondoltam megszállni, hogy hol ér az este. Mivel jól haladtunk, ezért a három közül a legtávolabbit hívtam fel, ez Szalonikitől kb. 50 km-re délre volt. Természetesen fogadtak, és odaérve történt az első véletlen: rajtunk kívül egyetlen vendége volt a szállásnak, egy udvarhelyi család, akik szintén Kefalóniára tartottak :) Mint tőlük megtudtuk, ők már korábban foglaltak maguknak szállást egy apartmanházban. Ők Killiniből (ez már a Peloponnészoszi-félszigeten van) terveztek átkompozni, ami egy nagy kikötő, ahonnan naponta több komp is indul a környező szigetekre. Én ehelyett egy apró Lefkada-i kikötőt néztem ki, ami sokkal közelebb volt, viszont onnan csak napi egy komp indult Kefára. Este írtam a Lefkada-i kompnak, hogy másnap (vasárnap) mennénk, és szinte azonnal jeleztek, hogy vasárnapra már nincs szabad helyük, csak hétfőre. Ekkor lett volna az a lehetőség, hogy a másik családdal együtt a pelopponészoszi kikötőből hajózzunk, ez viszont azt jelentette volna, hogy délután hatkor érkeztünk volna meg egy ismeretlen szigetre, ahol még nincs szállásunk - ez a gondolat nem igazán tetszett, jobb szerettünk volna nyugodtan szállást keresni, semmint pár órával sötétedés előtt. A másik lehetőség az lett volna, hogy a jelenlegi tranzitszállásunkon eltöltünk plusz egy napot (5 km-re volt a tengerpart), és hétfőn kompozunk Lefkadáról, azonban ez a variáns sem nyerte el a család tetszését az "elvesztegetett" nap miatt. Ekkor jött a mentőötlet, hogy cseréljük meg a két helyszínt, menjünk első két héten Éviára és a harmadik héten Kefalóniára. Írtam az éviai szállásadónknak, és ő válaszolt, hogy mehetünk, mert az apartmanunk szabad.
Így érkeztünk meg vasárnap délelőtt Éviára, ahol már minden és mindenki ismerős volt. A két hét alatt kirándulgattunk (Athén, Ellinika, Gregolimano, Oreoi, Limni), Tamással geoládákat kerestünk a környező hegyekben és sok időt töltöttünk a tengerparton. Évia még mindig jó hely, nincs zsúfoltság, a turisták 90%-a görög, az árak - bár emelkedtek 2019 óta, gondolom elsősorban a jóval magasabb üzemanyagár miatt - még mindig megfizethetőek. Sajnos sok bezárt helyet is láttunk, ők nem élték túl a tavalyi évet :( Egy-egy elvétett pillanatban volt olyan érzésem, mintha egy kicsit megkopott volna a görögök végtelen kedvessége és figyelmessége, de itt nem arról van szó, hogy bárhol is udvariatlanok vagy türelmetlenek lettek volna velünk – mindenhol azt kértünk ami kaptunk. A korábban automatikusan (és legtöbb helyen ingyen) járó kancsós vagy palackos víz az asztalon, a szokásos étkezés utáni apró figyelmesség (egy desszert, egy gyümölcs) legtöbbször hiányzott - még egyszer hangsúlyozom, hogy ezek nem kötelező dolgok, mivel nem is fizetünk értük, inkább olyan apróságok, amivel korábban a görögök elkényeztettek bennünket. Semmit nem változott viszont az ételek - italok minősége, mindenhol jót ettünk, jól aludtunk és jót fürödtünk :)
Időközben beszéltünk a családdal, akikről az imént írtam, és ők nagyon megvoltak elégedve a kefalóniai szállásukkal, ezért úgy döntöttünk, hogy további fölösleges bonyodalmat nem viszünk már ebbe a látogatásba (egy adott ponton még az is felmerült, hogy kihagyjuk Kefalóniát és választunk 1 hétre valami teljesen más célpontot), ezért elkértük a telefonszámot, és Lefterisz bácsinak becsszóra megígértem, hogy egy hétig, szombattól-szombatig nála fogunk megszállni. Mivel Éviáról mentünk Kefalóniára, így adta magát a lehetőség, hogy a Peloponnészosz északi partján autózzunk végig, így meg tudtuk nézni a Korinthoszi-csatornát (2018-ban csak Tamással ketten voltunk ott) és a Killini kikötőből hajóztunk. Előző nap megvettem online a kompjegyet a meglepetések elkerülése végett, majd szombaton (július 10) reggel elindultunk Kefalóniára. Furcsa volt Éviát a halkidai hídon, Athén irányába elhagyni, korábban Éviáról mindig komppal hazafele vettük az irányt. A Korinthoszi-csatorna szép volt, és nem volt akkora szél, mint ‘18-ban, bár ha jól értesültem, idén januártól a hajóforgalom szünetel rajta egy kisebb beomlás miatt. Ezenkívül máshol nem álltunk meg, csak az autópályáról néztük a pelopponészoszi tájat és a Rio-Antirrio hidat. Akkor még nem sejtettük, hogy egy hét múlva abban a "szerencsében" lesz részünk, hogy átkelhetünk rajta (13 és fél euróért).
Kefalónia (Κεφαλονιά) a Jón-szigetek legnagyobb tagja Görögország nyugati részén, bár talán kevésbé ismert, mint Zakinthosz vagy Korfu. Hogy mennyire gyönyörű, azt inkább a fényképekkel próbálom leírni az egyéb szubjektív véleményemet pedig szavakkal. Kefalónián nemzetközi reptér van, ennek megfelelően hagyományosan sok nyugat-európai (elsősorban angol) turista jár ide. Az egész szigeten sehol nem találkoztunk olyan emberrel, aki ne tudott volna legalább alapszinten angolul, a néhány szavas görög tudásunkra semmi szükség nem volt. Ugyanebből következik az is, hogy az egész sziget sokkal "turistásabb", könnyen megközelíthető látnivalók vannak (tengerpartok, barlangok, templomok), minden tökéletesen kitáblázva két nyelven. Nekem úgy tűnt, hogy sok a turista, bár zsúfoltság nem volt, az ottani emberek elmondták, hogy -bár július van- ez a forgalom a korábbi évek előszezonjának felel meg, sokkal többen szoktak lenni. Rengeteg romániai autót láttunk, a legtöbb nem görög rendszám román volt, ezenkívül voltak olaszok, néhány szerb, német és magyar. A repülővel érkezők zöme nyilván autót bérel, így a forgalom jelentős részét az apró bérautók teszik ki. A szigeten nagyon jó az infrastruktúra, rengeteg keskeny, de jó minőségű út van. A hegyi falvakban (mi is egy ilyenben laktunk) sok keskeny zegzugos utcácska van, ezekben a mai autókkal közlekedni és közben tájékozódni nem egyszerű, de kivitelezhető. Az eddig látogatott görög helyszínek közül Kefalónia volt a legszebb, de nekünk a legkevésbé "görög", abban az értelemben, hogy itt az emberek sokkal kevésbé közvetlenek, hidegen hagyja őket, ha görögül köszönsz nekik, a legtöbb helyen látszik, hogy sok éve a nyugat-európai turistákhoz alkalmazkodtak. Jelentősen többe kerül minden, a tengerparton a nyugágyakért mindenhol fizetni kell, a szállások, tavernák is drágábbak, mint ahol korábban jártunk (de nem feltétlenül jobbak). Összességében a sziget gyönyörű, egyszer mindenképpen látni kell, az pedig, hogy más téren azt nyújta-e, amit az ember egy görögországi nyaralás alatt keres, mindenki maga dönti el.
A hazafele úton volt még egy kanyar, ugyanis a korábban már említett, Lefkadáról járó komptársaság újra keresztbe tett. Bár most napokkal előtte próbáltam foglalni a hazafele útra helyet, azt a választ kaptam, hogy a szombati járatra egyáltalán nincs hely, csak vasárnapra. Utólag azt gondolom, érdemes lett volna a kikötőben személyesen próbálkozni és akkor feljutottunk volna a kompra. Lehet, hogy egyszerűen csak nem akartak online értékesíteni helyeket, mivel nagyon kicsi a hajó (Fiskardo-i kirándulásunk alkalmával láttuk, és összesen talán 20 autót tud vinni, míg a Killiniből vagy Patrából közlekedő hajók simán visznek 100 autót). Ekkor úgy döntöttem, hogy menjünk a Sami - Patra kompjárattal, ami több szempontból is rosszabb volt nekünk: sokkal hosszabb a kompút (másfél helyett több mint három óra), emiatt drágább is, és természetesen később is érünk a szárazföldre, ráadásul "rosszabb" helyen is, Patrából a hazaút kb. 1 órával több, mint Lefkadáról. De még mindig jobb volt ez az alternatíva, mint visszahajózni Killinibe, ahonnan jöttünk, mert a három kikötő közül az van itthonról a legmesszebb. És a Patra-i érkezés egyben azt is jelentette, hogy át kellett kelnünk a híres, 2004-ben épült Rio-Antirrio hídon.
A hazautunk teljesen sima volt, Szófiában álltunk meg aludni, a határokon sehol nem kérdeztek semmit, vasárnap este hatkor értünk haza. Összesen 4695 kilométert autóztunk, messze ez volt a legnagyobb távolság, amit megtettünk egy nyaralás alatt. A magas görög benzinár miatt (1.6 - 1.8 eur) üzemanyagra majdnem 500 eurót költöttünk, a 3 kompozás (Évia oda, Kefa oda-vissza) 200 euró volt, és az autópálya-kapuknál is fizettünk kb. 100 eurót. Nincs mit szépíteni, ami az árakat illeti, Görögország is közelít Olaszországhoz.
UI. Néhány szó a Covidról: mi oltási igazolással mentünk, Tamásnak gyorstesztje volt (Andreának semmi), ezeket azonban nem kérték a határokon. Fontos még kitölteni a görög Passenger Locator Form nevű űrlapot, amire egy QR kódot kapunk vissza emailben, ezt a határon kérhetik. Az aktuális utazási infókról, belépési feltételekről a travel.gov.gr oldalon kell olvasni az indulás előtti napokban. Összességében a járvány miatti para sokkal nagyobb, mint amit a valóságban tapasztaltunk. Görögországban 3 hét alatt az egyik kompon megkérdezték, hogy van-e oltásunk, de az igazolást nem nézték meg, illetve a hazaindulásunk előtti este egy gíroszosba csak úgy engedtek be, hogy előtte beszkennelték az EU-s igazolás QR kódját. A szigeteken nem volt szigorúság, de az emberek üzletekben általában maszkolt viseltek, az eladók majdnem mindenhol (a tengerparton is). Ezenkivül az éttermek asztalain kézfertőtlenítő van, de ez amúgy sem baj. Ezzel szemben Athénben minden zárt térben, metrón, boltokban, épületekben mindenkin maszk volt, akin nem, azt megszólították. A nyaralásunk utolsó hetében sajnos a fertőzőttek száma emelkedni kezdett, ami egyre inkább abba az irányba mutat, hogy a nyár folyamán lehetnek még járványellenes intézkedések, ezért azt gondolom, hogy ez egy jól időzített 3 hét volt. (Hogy ez valóban így volt-e, az természetesen csak majd utólag fog kiderülni.)

40 kép és még több szöveg

Az eddigi görög útjaink nyomvonalai 2016-tól (katt = nagyobb)

Bónusz videó: csónakázás a Melissani-barlangban

Bónusz 2: 10 percnyi autózás Spartiában (Kefalónia) 1 percbe sűrítve