Útfélen, úton

Autózásaink 4 hajtott keréken, de nem csak.

www.fuley.ro

Munţii Cindrel 2013
2013 Augusztus 19, Hétfõ

Péntek délelőtt 10:30-ra beszéltük meg az indulást az agyagfalvi szobortól. Délelőtt 10:34-kor a tervezett háromból két autó már ott is volt a helyszínen, ekkor azonban történt egy kis malőr. Miközben az autók körül sétálva Lacikára vártunk, arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik autó alatt egy kis vízfolt, a másik alatt ennél nem sokkal nagyobb olajfolt jelent meg...
Az olaj az én Ferozámból folyt, még pedig annál az olajnyomásszenzornál, amit nemrég szereltettem be. (Ennyit az utólagos tuningról.) Az András 4Runnerének hűtőjét hamar sikerült megforrasztani, így ők Lacikával kb. 1 órával később már úton is voltak, én azonban csak déli 1 óra után tudtam elindulni.
Kirándulásunk célpontja a tavaly már részben meglátogatott Parâng-hegység volt, azon belül is a Latoriţa- és a Cindrel-hegyek (Tamás szerint Cilinder-hegy). A két korábban indult autót a Szebent elkerülő autópályán értem be – vártak be, így végre együtt volt a csapat: Lacika, Dorka és Eszter jöttek a Defenderrel, András és Juli a 4Runnerrel, a Ferozában pedig ketten utaztunk Tamással.
Az időnként elinduló eső miatt inkább letettünk arról a tervünkről, hogy péntek délután nekivágjunk a majd' 2000 méterre kapaszkodó Strategica-nak, így a biztonságosabban megközelíthető Galbenu-tavat választottuk szálláshelyül. A Galbenu-tó a Latoriţa folyó mentén kialakított mesterséges tavak közül a legfelső, közvetlenül a Petrimanu-tó után. A tó felett, a patak partjára húztuk fel a sátrainkat, majd tűzrakás, vacsora és alvás után másnap délelőtt 10 órakor sikerült tovább indulnunk. Előbb visszamentünk Ciungetu-ra, majd onnan a tavalyi útvonalon, a Rudăreasa-patak völgyén mentünk fel a gerincre, és a Plaiul-Poienilor menedékháznál értünk ki a Strategica-ra. Nemsokára egy két autóból álló lengyel csoporttal találkoztunk, akik nem tudták, hogy hol vannak, és azt sem, hogy hova szeretnének menni :) Két fiatal pár volt, 2 kisgyerekkel + az egyik lány 4 hónapos terhes, elindultak offroadozni Romániába GPS és térkép nélkül. Na jó, volt egy olyan Románia térképük, amit a benzinkutakon lehet kapni, rajta a főútvonalakkal... Volt nálam egy turistatérkép kinyomtatva, azt odaadtuk nekik, és rajzoltam is egy itinert, hogy merre menjenek, ha offroadozni szeretnének és szép helyeket látni. Remélem, jól vannak :)

A kirándulás fotói - köszönet Lacikának a képekért.

Mi egy ebéd-pihenő után továbbmentünk, nemsokára megérkezett a szokásos záporeső, ami a Transalpinához közeledve alábbhagyott, majd teljesen elállt. A Strategica-ról még 1 mondat: az utóbbi időben offroados körökben nagyon népszerű ez az útvonal, és a látvány valóban nagyon szép, azonban elkeserítő, hogy a kb. 40 km csodálatos hegyi út széle szinte végig szemetes. A Transalpináról pedig inkább nem is írok semmit, oda kell menni, és meg kell nézni. Állítom, hogyha az út két végére tennének 1-1 sorompót, és kérnének 15 lejt irányonként, sokat javulna a helyzet. És abból a pénzből tisztán is lehetne tartani a környéket. Na jó, ez nem 1 mondat volt.
A Oasa-tóig ereszkedtünk le aszfalton, majd onnan egy erdei úton indultunk a Cindrel irányába. Az út egy darabig egy patak mentén kanyargott (Curpătul-Mic, köszönet a trackért f_zoltánnak), majd egy fordulót követően kikapaszkodott a magashegyi legelőre. Itt, az erdő szélén állítottuk fel sátrainkat, tüzet raktunk, grilleztünk, teát főztünk, majd másnap „reggel” (szokásunkhoz híven 10 óra után) indultunk a Cindrelre. Számomra az egész hétvége legszebb 30 kilométere következett. Előbb 2000 méter fölött haladtunk a csúcs fele, ráadásul itt már végre nem volt szemét, majd a csúcson kellemes 15 fok körüli enyhén szeles időben tettünk egy kiadós sétát, a Iezerul Mare tavat keresve. Végül rájöttünk, hogy a tó kb. 500 méterrel odébb van, mint ahol mi kerestük, de annál nagyobb volt az öröm, mikor végre megpillantottuk. Innen út és nyomkereső üzemmódba váltottunk, ugyanis nem igazán tudtuk, hogy merre tovább. 3 lehetőségünk volt: 1 – leereszkedni Voineasa irányába (volt rá GPS nyomvonalam), 2 – leereszkedni Păltiniş irányába, 3 – megfordulni, és visszamenni azon az úton, amin feljöttünk. Az elsőt nem ajánlották azok, akik végigmentek, mert az út helyenként nagyon keskeny és erősen oldalra dől, így nagy autókkal nem biztonságos. A második lett volna a legszimpatikusabb, mert ezzel egyúttal hazafele is mentünk volna, azonban sem GPS nyomvonalam nem volt erre az útszakaszra, sem a térképeinken nem találtunk egyértelműen autózható útvonalat. De próbálkoztunk, és egy rövid tévelygés után végül sikerrel leereszkedtünk (közepesen nehéz úton) a Cânaia patak mentén nemrég épített menedékházhoz, és itt már tudtuk, hogy jó helyen járunk. Továbbra is 1700 méter felett vitt az út, és Păltinişhez közeledve egyre több túrázóval és biciklissel találkoztunk, majd végül délután 3-ra Păltinişre értünk, ahonnan egy rövid ebéd után Szebenen keresztül hazafele vettük az irányt, és este 9-re mindenki szerencsésen hazaért.
Ami a számokat és a technikát illeti, összesen 600 km-t autóztunk (ebből kb. 120 km offroad - itt a log), az én autóm átlagban 11 litert fogyasztott, de bizonyos szakaszokon (Cindrelen keresztül) 15 fölött. Mindhárom autón volt CB rádió, ez szerintem elengedhetetlen egy ilyen típusú túrán. Az autók jól bírták az utat, a Ferozámat leszámítva, aminek a kipufogójából egyre erősödő zörejek jöttek, majd egy adott pillanatban az autó is leállt. Bár szervizben még nem voltam, mióta hazaértem, a gyanúm az, hogy a katalizátor széteső lemezkéi tömték el a kipufogót. Szerencsére 1-2 próbálkozás után elindult a motor, és többet nem jelentkezett a hiba. (Mindez csak azért bosszant, mert a kipufogót átnézetni 1 hete volt az autó szervizben, és ott nem derült ki, hogy gond van a katalizátorral.)
+1: Egyre jobban szeretnék az autóra egy tetősátrat, szerintem napi másfél-két órát lehetne spórolni, ha az autó tetején aludhatnánk. Nem kellene sátrat állítani, matracot, ágyneműt logisztikázni, csak kinyitni a sátrat és aludni. Ráadásul ez egy teljesen autófüggetlen beruházás lenne, bármilyen tetőkorlátos autóra fel lehetne szerelni...
+2: A túra román nyelvű leírása.

A kirándulás fotói - köszönet Lacikának a képekért.

Leütés szám: 7589
Kulcsszavak: andrás, cindrel, feroza, lacika, latoritei, tamás.

Füley István 2007-2018
Unique visitors since June, 2007:

wordpress visitor counter

Created by Chronicle using a theme based on SoftGreen