Útfélen, úton

Autózásaink 4 hajtott keréken, de nem csak.

www.fuley.ro

Muntii Latoritei
2012 Augusztus 13, Hétfõ

Elöljáróban leszögezném, hogy ebben a bejegyzésben szereplő földrajzi nevek (és belinkelt leírásaik) többnyire románok (ahogy a cím is), azoknak magyar megfelelői nincsenek, vagy én nem ismerem őket. (Ez ügyben még kikérdezem Eduárdot, hátha tud segíteni.) A bejárt környék áttekintő térképe és rövid, román nyelvű bemutatása itt, és íme egy részletes térkép is.
Körülbelül 4 éve, 2008-ban fedeztem fel az internetet böngészve, hogy a Déli-Kárpátokban, a Zsil völgye és az Olt völgye (avagy: Vöröstoronyi-szoros) között létezik még egy átjáró a hegyen, az úgynevezett Transalpina. Az út arról lett híres, hogy ez Románia legmagasabban fekvő épített útvonala (az Urdele-átjáró 2144 méteren található). Néhány évvel ezelőttig csak igen nehezen volt járható, különlegesen felkészített terepjárókkal is több sikertelen kísérletről olvastam, a legnagyobb akadályt az útra kerülő szikladarabok jelentették. Elkezdtem dokumentálódni, térképeket gyűjteni a környékről, és tervezni egy terepjárós túrát erre az útvonalra. A kirándulás azonban különböző okok miatt halasztódott, és mire észbe kaptam, kiderült, hogy az egész Transalpinát leaszfaltozták, így most már bárki, bármilyen autóval végigmehet rajta. (A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy jelenleg az útburkolat valóban kész van, azonban teljes mértékben hiányoznak a felfestések, korlátok, táblák, stb., emiatt az út hivatalosan le van zárva. Ez azonban senkit nem akadályoz meg abban, hogy közlekedjen rajta, és mi is azt tapasztaltuk, hogy az út rendkívül forgalmas.)

A kirándulás fényképalbuma

A környéken való terepjárózás mégsem volt teljesen reménytelen, mert miközben a Transalpinát tanulmányoztam, találtam egy másik útvonalat, amely gyakorlatilag a hegygerinc alatt halad végig, kelet-nyugat irányban (tehát a Transalpiná-ra merőlegesen), kiinduló pontja Voineasa és a vége a Transalpiná-ba csatlakozik. Hosszúsága hozzávetőleg 45 km, és többnyire 1700 méter fölött halad, legmagasabb pontja 1970 m. Az út az első világháborúban épült, katonai céllal, erre utal a neve is: Strategica.
Ezt az utat jártuk be hétvégén, két autóval, Tamással, Julival és Andrással. A terv egy körút volt: szombaton kora reggel aszfalton lemegyünk Ciungetu községbe, keletről nyugatra haladva bejárjuk a Strategicát, majd annak végén vagy valahol a Transalpinán sátorban megalszunk. Vasárnap Ranca-n keresztül leereszkedünk a déli oldalra, megnézzük a Muierilor barlangot, majd az Oltet-patak szorosán felmegyünk északi irányba a hegytetőre, innen le a Petrimanu tóhoz, majd a Latorita mentén visszaérkezünk Ciungetu-ra, ahonnan a Vöröstoronyi-szoroson keresztül hazajövünk.
Bár a Strategica hagyományos keleti végpontja Valea Macesului falunál van, az onnan felvezető út az utolsó információk, fórumbejegyzések szerint a mély árkok miatt nehezen autózható, különösen esőben. Mivel nekünk igencsak esőre állt a barométer, ezért úgy döntöttünk, hogy a Ciungetu-ból induló, a Rudareasa-patak völgyén vezető, jó minőségű erdei úton megyünk fel. Így a Plaiul Poienilor menedékháznál értünk fel a Strategica-ra, innen pedig az "igazi" útvonalat követve haladtunk nyugati irányba. Az út első szakaszában szép időnk volt, helyenként napsütéssel, helyenként felhőkkel. A nap második felére azonban erősen beborult, és az utolsó szakaszt erősödő esőben tettük meg, emiatt természetesen ezen a szakaszon már nem voltak olyan jók a látási viszonyok sem. A Transalpinához érve megállapítottuk, hogy ilyen esőben nem tudunk sátorozni, ezért András javaslatára a Vidra-tó partján, aszfalton átautóztunk Voineasa-ra, és ott szálltunk meg egy általuk ismert panzióban. Másnap reggel visszamentünk a Vidra-tó mellett Obarsia Lotrului-on keresztül a Transalpinára, és gyönyörű, napsütéses időben (de nagy forgalomban) végigautóztuk a Transalpinát. Röviden erről a részről: a táj gyönyörű, talán még szebb, mint a Transzfogarason, azonban az aszfaltnak köszönhetően az út két oldala tele "turistákkal", vadkempingezőkkel, megjelentek a bóvliárusok, helyenként kupacban áll a szemét, dübörög a manele, és számomra az i-re a pontot Ranca "üdülőtelep" tette fel. Itt, mellőzve mindenféle urbanisztikai tervet, egymás hegyén-hátán állnak az új építésű panziók és villák, némelyikük befejezve, többségük építés alatt, köztük tonnányi sitthegyek, szemétdombok...

A kirándulás fényképalbuma

Bár a kirándulást nagyon alaposan előkészítettem, egy "apróság" elkerülte a figyelmemet, ugyanis Ranca és Novaci között hegyi autóversenyt (VTM) rendeztek, emiatt sajnos 2 órát kellett várakoznunk, mert az utat természetesen lezárták. Így legalább nyugodtan piknikezhettünk :)
Miután elengedték a forgalmat, elmentünk barlangnézőbe. A kiszemelt barlang állítólag az ország leglátogatottabb barlangja, és ezt odaérve mi is tapasztaltuk. A focipályányi parkoló tömve volt autókkal, a barlang bejáratánál pedig olyan tömeg, hogy gyakorlatilag lehetetlen volt bemenni (egész óránként engednek be 100 embert, mi a következő nyitáskor nem jutottunk volna be). Továbbmentünk, az innen pár kilométerre található Polovragi-barlangba, ami különben is utunkba esett, mert az Oltet-szoros bejáratánál található. Mivel Tamásnak még itthon megígértem, végigjártuk a szépen kivilágított, kiépített barlangot, majd visszaültünk az autóba, és terv szerint, az Oltet-patak mentén többnyire jó minőségű erdei úton felmentünk a tetőre (Curmatura Oltetului, 1614m), ahonnan megint csodálatos a kilátás a havasokra, majd innen egy kicsit nehezebben autózható, köves úton ereszkedtünk le a Polovragi-tó partjára. Innen a Latorica (magyar fordítás: A. Eduárd) mentén egy valamikor leaszfaltozott, de mára erősen tönkrement úton értünk vissza Ciungetura, ahonnan már aszfalton jöttünk haza.
Néhány számadat: összesen 700 km-t autóztunk (ebből kb. 450 km volt az oda-visszaút, 100 km autózás a "kényszerszállásra", és 150 km a tervezett túra). Ciungetu-ról összesen 6473 métert mentünk fel (és értelemszerűen ugyanannyit le), szombaton folyamatosan 22 km-t autóztunk 1750 méter felett (Strategica), Tamás és én kb. 200 képet készítettünk, de ebből sikerült kiválogassak harmincat :)

GPS adatok:


Összefoglalva: nagyszerű kirándulás volt, a Latorica-hegység (A.E.) nincs közel, de érdemes ellátogatni, kis odafigyeléssel az általunk bejárt útvonal száraz időben bármilyen autóval teljesíthető. A szombati eső nem hiányzott, de a sátorozást helyettesítő szállás Tamásnak nagyon tetszett, azóta is emlegeti a "nyolcas szobát" :)

A kirándulás fényképalbuma

Leütés szám: 9375
Kulcsszavak: andrás, feroza, latoritei, tamás.

Füley István 2007-2022
Unique visitors since June, 2007:

wordpress visitor counter

Created by Chronicle using a theme based on SoftGreen