Žabljak-ból mindössze 180 km-t autóztunk a tengerig, számunkra szokatlanul forgalmatlan, helyenként szerpentines, de mindenütt jó minőségű úton. Podgorica környékén kicsit erősebb a forgalom, de gyakorlatilag az egész országban 50-60-70 és 80 km/h-s korlátozások vannak, sok helyen rendőrök, így száguldozni lehetetlen. Mivel azonban a távolságok nagyon kicsik, pár óra kényelmes autózással eljuthatunk az ország északi részéből a tengerpartra.
Míg a hegyvidéken nagyon kevés a vendég (pl. a 3 órás túrán mindössze egy lengyel csoporttal találkoztam), a tengerpart sokkal látogatottabb. Nem annyira zsúfolt, mint a horvát/bolgár/román (és bizonyára görög) tengerpart, de itt azért már szép számban látni külföldi autókat, elsősorban természetesen az ex-Jugoszlávia területéről, de sok orosz, ukrán, lengyel, cseh és elvétve magyar, román, sőt német és holland utazót is láttunk. A tengerpart sok helyen apró kavicsos, homokos, emiatt rengeteg kisgyerekes család van a vízparton.
A legjobb dolog a montenegrói tengerparton, hogy rengeteg látnivaló akad a környéken, a teljesség igénye nélkül: Kotori-öböl, Budva, Sveti Stefan, Lovćen, Skadari-tó, Cetinje - ezek mind legalább 1 napos programok, mi most csak egy részét tudtuk felkeresni.

Külön kihangsúlyoznám a szállásadóink, és általában az emberek kedvességét, vendégszeretetét, mert ez is nagyban hozzájárul egy sikeres nyaraláshoz, és ahhoz, hogy pozitív élményekkel feltelve jöjjünk haza. A sok helyen (sajnos nálunk is) tapasztalható széthúzáson, ellentéteken a montenegróiak felülemelkedtek, és közösen tesznek azért, hogy az odalátogató turisták jól érezzék magukat, az esetleges helyi problémákkal ne találkozzanak. Hiszem, hogy a helyi természeti adottságokon kívül ez fontos összetevője annak, hogy egy régió, ország turizmusa sikeres legyen. Crna Gora, vagy ahogy mi ismerjük, Montenegró ilyen ország.

Klikk a képre - A kirándulás további részletei a képaláírásokban