Az egy évvel ezelőttihez kisértetiesen hasonlító szituáció alakult ki vasárnap: Edóval és Tamással indultunk egy könnyed túrára a szencsedi forráshoz. Az út gyönyörű volt, rengeteg friss hóval. A forráshoz szerencsésen kiértünk, és amint rátértem a kis bekötőútra, ami a forráshoz visz, és ahol már kb. 20szor átmentem gond nélkül... nos, ott most nem mentem át.

Amint belehajtottam az árokba, a vonóhorog felakadt a kb. 15 centi jégre, és onnan se előre, se hátra. Szerencsére szép idő volt (bár hideg), és nem is túl késő, így Edóék megvártak az autónál, én pedig elmentem segítséget hívni (az autónál nem volt térerő). Kigyalogoltam egy közelben levő dombtetőre, onnan fel tudtam hívni Gábort, aki rekord idő alatt, kb. 35 perc alatt a helyszínre ért a Gével, és 1 perc múlva már indulhattunk is haza. Edó és Tamás egy kicsit éhesen, én pedig egy kicsit okosabban, remélem.

Gábornak ezúton is köszönjük az extra gyors segítságet