Akárcsak a tavaly, az idei augusztus 20-at is a Péterék házánál
töltöttük. A különbség az volt, hogy a tavaly 1 hétre mentünk fel, az idén
csak egy hosszú hétvégére (aug. 19-22). Én csak egyedül mentem, Botiék és
Péterék pedig hármasban a gyerekekkel. A fő különbséget összefoglalhatnám
úgy is, hogy ezúttal én egyedül sütöttem-főztem a vacsorákat kinn a tűznél,
miközben az apukák fürösztöttek :)
A kirándulás fotóalbuma
Csütörtök reggelre értünk fel, az első napot gyakorlatilag alvással
töltöttük, mert az éjszakai utazástól mindenki fáradt volt.
Pénteken Botival és Péterrel elmentünk egy rövid autózásra nem messze a
háztól. Péternek volt egy terve, hogy keressünk egy másik, a Prislop
átjáróra vezető utat, de a kis erdei utakon olyan mély vízmosások voltak,
hogy nem tudtunk körbemenni a főútra. Mivel nem akadtunk el sehol, korán
visszaértünk a házhoz, és így legalább volt idő megfőzni a
marhalábszárpörköltet.
A hétvége GPS logja.
Szombaton 5 személyes lett a Feroza és a gyerekekkel indultunk el autózni,
eleinte cél nélkül. Boti és Péter már többször mesélték, hogy sok évvel
ezelőtt egyszer átmentek biciklivel a Pádis-fennsíkról Biharfüredre (Stana
de Vale). Mint mondták, útközben fel kellett mászni egy magas hegyre, ahova
nagyon rossz minőségű, óriási kövekkel borított út vezetett, és ahol a
bicajokat leginkább a hátukon vitték. Gondoltam, meg kellene nézni ezt a
hágót autóval is, és mivel az apukák nem ellenkeztek (a gyerekek se, ők
végig aludtak), nekivágtunk. Az út a Pádis fennsíkról indul (ahol a sok út
találkozik), és a Szamos-bazár hátsó bejáratánál vezet. Egy rövid erdős rész
után egy legelőre értünk, ahol megetettük a gyerekeket. Innen már csak egy
nekirugaszkodás az 1600 méter magasan elterülő fennsík, az autó gond
nélkül felért a köves emelkedőn. Mivel szép, tiszta volt az idő, nagyszerű
kilátás tárult elénk, kb. 1
órát töltöttünk el fenn. Nem sok kedvünk volt megfordulni, mert ameddig
elláttunk a Biharfüred fele vezető út jó minőségű, és Péterék is úgy
emlékeztek, hogy a biciklis túra legnehezebb része a felfele vezető út volt,
de a gyerekek miatt mégsem nentünk tovább, hanem visszafordultunk. Így is
azt mondhatom, hogy az eddigi
pádisi túráim közül az egyik legszebb volt ez, és alig várom a következő
alkalmat, amikor tudunk majd menni tovább, Biharfüredre.
