Barnabás, te Barnabás,
Három éves lettél már.

Gyarapodj és nagyot nőjj,
Mitsubishi Coltba ülj.

Nem kell neked fauvé,
Gázolajos béemvé.
(Sem common-rail, sem PéDé.)

Benzingőzös sokhenger,
Skyline kell, vagy GT-R.
(Esetleg egy jó Lancer.)

Apa, anya nem tudja:
Gété-nyolchat, Toyota!

Terepjárni Pajero,
Nem iksz három, sem Campo.

Formosön meg ikszdrájv el,
Felezővel Patrol kell.

Budapest nem Udvarhely,
Gyere ki a hegyekbe.

Van itt Varság, pálinka,
Egy kis töltöttkáposzta.

Játékvonat, lego már,
Andrea és Tamás vár.

Az elmúlt vasárnap, felbuzdulva a Szarkakőn talált csiperkéken, Tamással indultunk egy rövid gombásztúrára. Bögöz és Derzs határában körülbelül egy órát gyalogoltunk, erdőben, erdőszélen, legelőn, de egy szem gombát sem találtunk :), legalábbis olyat nem, amit én ismertem volna.
Az útvonal egyetlen érdekessége az volt, hogy az újdonsült 1:25000-es térképem szerint Derzsből vezet egy út Muzsna irányába, aminek az a lényege, hogy nem kell a "nagy" úton átmenni Muzsnába, hanem ahhoz képest egy rövidítőn lehet beérni a Muzsna-Agyagfalva útra (a GPS naplót megnézve talán érthető). Nos, ezt az utat én nem találtam meg, pedig Derzs határában kb 3 irányba is elindultam, végül követtem (amennyire lehetett) a térképen berajzolt út irányát, és egy füves-zsombékos területen áthaladva tényleg beértem az agyagfalvi útra. Innen hazáig Tamás vezetett :)

Néhány fotó

Általában azokat az autózásokat szeretem, amelyekről hazaérve először nem a fényképeket kezdem nézegetni, hanem a GPS készülékről letöltött nyomvonalat. Ez azt jelenti, hogy a túra egy számomra új útvonalon haladt, és többnyire azt is, hogy valahonnan elindultunk, és valahova megérkeztünk. Tehát nem kellett visszafordulnunk. Ilyen volt a hétvégi túra is a Vlegyásza-csúcsra (más néven Vigyázó, románul Vlădeasa).
Péntek éjjelre értünk fel a Péterék házához, én egyedül jöttem a Ferozával, Boti, Andris és Péter pedig egy BMW X3-al. Én ezúttal úgy döntöttem, hogy nem a megszokott Hunyad - Havasrekettye útvonalon megyek fel a házhoz, hanem Torda irányából a Jára és a Hideg-Szamos völgyén keresztül (korábban már kétszer is végigmentem azon az útvonalon, de mindkétszer ellenkező irányból, tehát hazafele).
Szombaton csak dél körül indultunk el autózni, először különösebb cél nélkül. Én korábban egy fórumon olvastam, hogy a Havasrekettyei-vízeséstől egy valamennyire autózható út vezet fel a Vlegyásza-menedékházhoz és/vagy Vlegyásza-csúcsra (a kettő közt a távolság kb. 4km, a szintkülönbség pedig 500 méter). Sem pontos útvonalat nem tudtam, sem abban nem voltam biztos, hogy az autóink elegek ehhez a terephez, de Botiék, mikor meghallották a lehetőséget, azt mondták, hogy mindenképpen próbáljuk meg.
Az első meglepetés a vízesés fele vezető úton ért, ugyanis kb. 2 km-re a vízesés előtt az út az autós forgalom elől egyértelműen le volt zárva, csak gyalog lehetett továbbmenni. Ugyanerről a helyről indult egy másik út, ami -a nálam levő nagyon pontos térkép szerint- később a nekünk megfelelő irányba fordult. Mint később kiderült, ezen az úton tényleg ki lehetett kerülni a forgalom elől lezárt szakaszt. Az út egy nehéz emelkedővel indult, majd egy szép fennsíkra értünk ki, ahonnan az út egy erdőn vitt keresztül a Havasköz-nyereg irányába. Ez az erdős rész volt a szombati túránk legnehezebb része, a napló szerint egy kb. 2 km-s szakaszt 2 óra alatt tettünk meg, mert gyakorlatilag az egész erdő egy sáros-vizes dagonya volt. Miután innen kiértünk már láttuk magunk előtt az 1836 méter magas csúcsot, amire végül a menedékház irányából mentünk fel. Éppen időben, mert érkezésünk után pár perccel lement a nap, és a lefele vezető utat már a fényszórók fényénél tettük meg. A menedékháztól szerettünk volna épített úton hazajönni, azonban a sötétben, Havasrogoznál (ami egy Varsághoz hasonlítható tanya) szépen eltévedtünk, végül a helyiek segítségével találtunk le az aszfaltútra, és este 10 körül értünk vissza a házhoz.
Nekem nagyon tetszett a túra, itt a GPS nyomvonal. Egy következő alkalommal szeretném megpróbálni a Vlegyásza - Biharfüred útvonalat.

A kirándulás fényképalbuma

UI. A hétvége másik meglepetése számomra a Botiék (kölcsön) autója volt. Aki ismer, az tudja, hogy a bajor márka nem a szívem csücske, azonban ez az X3-as minden képzeletemet felülmúlta terepen. Teljesen reménytelen helyzetekből, alkalomadtán csak két (átlósan) tapadó kerékkel is elindult, és egyedül egy mély saras rész tudott kifogni rajta. Ezzel együtt az is kiderült, hogy az autó ettől még nem terepjáró, a szerencsétlen helyekre ráaggatott műanyag burkolóelemek sokszor útban vannak, a fényezése sem igazán erre lett kitalálva, de az intelligens (elektronikusan vezérelt) négykerék-hajtása előtt le a kalappal.